„Számomra a fotók világa egy metavilág, ahol nem a képen látható tárgy, személy vagy tér az alapvetően fontos komponens, hanem a ritmus, az arányok, majd végül a felület. És valami transzcendens többlet, ami ezeket okszerű, értelmes renddé szervezi. „

A fotó számomra a jelentés és üzenet szándéka nélküli kép. Amikor a látvány önmagán túl mást nem üzen és a puszta létrejöttén kívül nincsenek további szándékai. Amikor a kép a maga valóságában marad, abba semmi nem hatolhat be és ő sem törekszik kilépni ennek keretéből. Illusztrációs vagy ábrázolási vágy nélkül a valóságban valahol meglévő és a fotós által felfedezett kép létrejön, papírra kerül, s onnantól folytatja ugyanazt az önelvű életét, amelyet a fotós pillantását megelőzően élt. Nem illusztráció tehát, hanem egy állapot. Egy minőség. Semmi egyébbel össze nem téveszthető valami. Erről a pontról viszont már talán fölösleges is tovább mennünk a mostani képek értelmezlése terén. Keresni értelmezhetőségük morzsáit, ügyesen előhalászott szavakkal megfelelteni az élményt, amit egy-egy itteni kép szemlélése okoz. Van ahol a teória véget ér, pusztán mert kimegy belőle az értelem feszültsége. Onnan nyílik meg a tiszta képérzés vidéke. Kiszökhetünk és bolyonghatunk tágas mezőin. (Bojár Iván András)

Fotó: Gál Csaba