Fotó: Czimbal Gyula, MTI Fotó
KESERŰ Ilona
festőművész
- Nemzetközileg ismert
- Díjazott
- Sajtóban szereplő
- Egyéni kiállítások
- Közgyűjteményben szereplő munka
- Köztéren megjelenő alkotás
„Keserü Ilona a 60-as évek közepén induló neoavantgárd művészgeneráció jelentős alakja.”
1950-1952: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola; 1952-1958: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak, mesterei: Bencze László, Szőnyi István. 1984: Munkácsy-díj; 1989: érdemes művész; 1994: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia; 1994, 1996: Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; 2000: Kossuth-díj; Széchenyi professzori ösztöndíjas; 2011: Pécs Város Díszpolgára. Pécsett és Budapesten él. Keserü Ilona a 60-as évek közepén induló neoavantgárd művészgeneráció jelentős alakja, az IPARTERV-csoport és a Budapesti Műhely tagja. A Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után fedezi fel a kortárs absztrakt művészetet, korai képeivel gyerekkori mestere, Martyn Ferenc festői világát folytatja. Pályáján jelentős fordulópont az 1962-1963-as olaszországi tartózkodás. Ekkortájt készült Zsilettrajzainak lendületes, kusza kalligráfiái a 60-as évek közepén fokozatosan átvezetnek nagy gesztusfestészeti képeihez (Számozott képek), amelyeknek erős vörös-narancs-fekete koloritja felváltja a korábbi képek sötét tónusú monokrómiáját. 1966-ban kezd díszlettervezéssel foglalkozni (Peter Weiss: A vizsgálat, Nemzeti Színház), színházi munkái fontos szerepet játszanak tér- és tárgyformáló tevékenységében. 1967-ben fedezte fel a balatonudvari temető szív alakú sírköveit, amelyek hosszú időre festészetének központi motívumává váltak. 1969 körül művészetében vászondomborítás és textilapplikációk formájában a plasztikus alakítás jelent meg. A kezdetben festetlen műveket fokozatosan elborítja Keserü 70-es évekre jellemző koloritja: a geometrikus mustrákba rendezett szivárványszínek, majd az azokat kiegészítő semleges emberi testszín árnyalatai. 1971-től sokszorosított grafikákat készít, amelyeken a sírkőmotívum jellegzetes hullámvonallá alakított formáját variálja (Képződő tér). 1975-től 1979-ig a Budapesti Műhely tagja. 1974-ben kapta első monumentális megbízását, amelyet azóta több másik követett. 1982-től kezdődően új optikai problémák foglalkoztatják: a lecsukott szem recehártyáján megjelenő utóképek. 1983-tól a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán tanít, 1990-ben a pécsi Képzőművészeti Mesteriskola megalapításán kezdett dolgozni, amelynek 1991 óta professzora, 1995-től a Képzőművészeti doktori (DLA) program vezetője. 1986-ban vendégtanár a Cergy Pontoise-i (FR) Képzőművészeti Főiskolán, 1988-ban részt vett a szöuli Művészeti Olimpián. A 80-as évek második felében készült műveken ismét feltűnnek korábbi alkotói korszakainak motívumai: a kalligrafikus gesztusok, a vászondomborítások és a szivárványszínek. Legutóbbi művein egymás mellett élnek az időben egymástól távoleső formák, színek és mozdulatok.
Forrás: artportal.hu; szerző: Zwickl András, Kortárs Magyar Művészeti Lexikon (I-III., 1993-2001, főszerk.: Fitz Péter)
Fotó: Takács István, Takkk – Wikipedia
Alkotások a művész életművéből
Egyéni kiállítások
2011
Pozsony, Danubiana Meulensteen Art Museum
2008
Debrecen, MODEM
2005
Budapest, AL Galéria
2004
Budapest, MEO (gyűjteményes)
2004
Budapest, Ludwig Múzeum (gyűjteményes)
2004
London, Hungarian Cultural Centre
2002
Róma, Accademia d’Ungheria
2002
Pécs, Múzeum Galéria
2002
Budapest, Blitz Modern Galéria, MEO
Csoportos kiállítások
2004
Firenze, Palazzo Pazzi UNIFI
2002
Berlin, Stiftung Brandenburger Tor im Max Liebermann Haus, „Situation Ungarn”
1999
Budapest, Műcsarnok „Perspektíva”
1999
Bécs, Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig, „Aspekten/Positionen”
1998
Varsó, Zaheŧa, „Magyar jelenlét”
1992
Münster, Westfalisches Landesmuseum, „Das offene Bild. Aspekte der Moderne in Europa nach 1945”
1988
Szöul, National Museum of Contemporary Art, „Olympiade of Arts”
1985
Graz, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, „Drei Generationen ungarischer Künstler”
1982
Párizs, L’Espace Pierre Cardin, „L’art hongrois contemporain”
1982
Marseille, Musée Cantini
1980
Velence, XXXIX. Velencei biennálé, Magyar Pavilon
Közgyűjteményben
Aachen, Ludwig Museum (Németország)
Amersfoort, Mondriaanhuis (Hollandia)
Berlin, Nationalgalerie (Németország)
Budapest, Fővárosi Képtár
Budapest, Francia Intézet
Budapest, Kassák Emlékmúzeum
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Gubbio, Museo e Pinacoteca Comunali (Olaszország)
Győr, Győri Képtár
Kamien–Pomorsky, Városi Képtár (Lengyelország)
Kecskemét, Katona József Múzeum
Leverkusen, Erholungshaus der Bayer A.G.Kunstsammlung (Németország)
Pécs, Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár
Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem
Paks, Paksi Képtár
Szöul, National Museum of Contemporary Art (Dél-Korea)
Szczecin, Muzeum Narodowe (Lengyelország)
Szentendre, Ferenczy Múzeum
Székesfehérvár, István Király Múzeum
Szombathely, Képtár
Washington, National Museum of Women in the Arts (USA)
Vence, Fondation Károlyi (Franciaország)
Villány, Szoborpark
Bécs, Zentralsparkasse und Kommerzialbank (Ausztria)
Aachen, Ludwig Museum (Németország)
Amersfoort, Mondriaanhuis (Hollandia)
Berlin, Nationalgalerie (Németország)
Budapest, Fővárosi Képtár
Budapest, Francia Intézet
Budapest, Kassák Emlékmúzeum
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Gubbio, Museo e Pinacoteca Comunali (Olaszország)
Győr, Győri Képtár
Kamien–Pomorsky, Városi Képtár (Lengyelország)
Kecskemét, Katona József Múzeum
Leverkusen, Erholungshaus der Bayer A.G.Kunstsammlung (Németország)
Pécs, Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár
Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem
Paks, Paksi Képtár
Szöul, National Museum of Contemporary Art (Dél-Korea)
Szczecin, Muzeum Narodowe (Lengyelország)
Szentendre, Ferenczy Múzeum
Székesfehérvár, István Király Múzeum
Szombathely, Képtár
Washington, National Museum of Women in the Arts (USA)
Vence, Fondation Károlyi (Franciaország)
Villány, Szoborpark
Bécs, Zentralsparkasse und Kommerzialbank (Ausztria)
Díjak
2021
Különleges nemzetközi elismerés, hogy Rekonstrukció című műve bekerült a párizsi Pompidou központ Modern Művészetek Múzeumának gyűjteményébe
2019
A Forbes őt választotta a 10. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában
2014
A Nemzet Művésze
2011
Pécs díszpolgára
2009
Prima díj
2000
Kossuth-díj
1996
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
1990
Érdemes művész
1984
Munkácsy Mihály-díj
1963
Premio Gubbio
