„Munkáim a látható és a nem látható, a valóság és az illúzió, a realitás, és az irrealitás, az ösztön és az értelem fogalmi ellentétpárjainak vizuális megfogalmazásai, kettősségük és ambivalenciájuk, összeegyeztetései. Kettős a legtöbb emberi és természeti dolog, de ezeket nem elemeire szétbontva, hanem összegezve, egységként értelmeztem, illetve viszonyítottam.”

A tükröződés jelenségéből leginkább az absztrakciós folyamat, a torzult, vagy fordított kép érdekel. Az a kép, mely a tükröződő felület függvényében különböző fényviszonyok hatására módosul, nem pontosan kivehető képet ad a valóságról. A tükröződés által a gondolatban, a gondolatainkban megalkotott kép egy következtetés. Abban az esetben, ha csak a tükröződő felületet látjuk, az eredeti látványt nem, akkor csak a tükörképből következtethetünk a valós látványra, egy fajta alkotói folyamat zajlik le a nézőben, a valóságot kénytelen elképzelni. A tükörkép és az elképzelt tér között számos szubjektív tartalom kaphat helyet, illetve a néző személyes térélményei befolyásolják a képalkotást, tapasztalt emlékképei alapján. A valóságos látványtól oly módon is eltávolítom a nézőt, hogy a természetes eredeti színállásokat megváltoztatom, felfokozom a szín, intenzitást, vagy a tónust megfordítom, amellyel expresszív, vagy álomszerű szürreális színvilágot alakítok ki.

Fotó: Csákvári Zsigmond