„A nem megtervezett, nem ismert kép előhívásának fojtogató izgalma és a pontos befejezés, azaz a kép megszületésének euforikus boldogsága közötti hangulati érzelmi különbség energiát, lelki és szellemi magasfeszültséget gerjeszt. Abban az esetben, ha a két szélső érték közelebb kerülne egymáshoz, tehát ha beindulna a kiegyenlítődés folyamata, akkor Kopasz festményeinek szapora szívverése elkerülhetetlenül lelassulna és gépies, monoton kopogássá alakulna át. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert Kopasz művészetét a motorikus mozgással nyomot hagyó festészetnek értéket tulajdonító és a motorikus mozgás jelhagyását kritikaként alkalmazó művészettel és művészetszemlélettel, szigorúan szembe állítva kell meghatározni.” – Lisányi Endre, esztéta

„A Kopasz-i képek logikája a szervezõdés logikája, mely szükségképpen magában foglal topológiát, tipológiát és dramaturgiát. Egy humán játéktér felállítása a cél, ahol a sokszorosság gondolkodik és kényszerít ki gondolnivalót. Gondolkodása expresszív, amelyek felületi eloszlásokban fejez ki. Ám a gondolkodása sohasem azonos ezen eloszlások valamelyikével. Annál is inkább, mivel a felületeloszlások maguk sem tiszta önazonosságukban jelenlévő jelentések, hanem tartalmazzák magukban a nem-jelentőt, a nonszensz-et. pl. két hang közt a zenében, két mondat közt a nyelvben, két vágás közt a filmben, vagy akár két pillanat közt az életben… olyan vákuum ez, olyan észrevehetetlen térköz, értelemköz, amely egyszerre előfeltétele az értelem szétterülésének és gyökeres átalakulásának. A köz, az üres rubrika, melynek elhelyezése valójában nem lokalizálható két gesztus közé. Hiszen ott húzódik már a megkezdett gesztusban, a félmondatok, szavak, betűk, mozdulatok között is, amint egész szövegek, könyvek, partiturák, festmények között, sőt különböző korszakok különböző jelrendszerei között is. Az üres rubrika nem egy hiány, hanem ellenkezőleg, a paradox túlcsordulása, burjánzása, lenyűgöző arányok, ellentétek szembeállítása, a hirtelen, váratlan tempómódosítások, sikok koegzisztenciája, melyek egyszerre jelzik a köztes-hely pozícióját egyes Kopaszi történeti rétegekben, és e rétegek pozícióját a Kopasz-i miliőn belül.”

részlet Prosek Zoltán művészettörténész megnyitó szövegéből

fotó: Déri Miklós