„Ezek nem állatok, hanem városok, kontinensek, eltűnt és kitalált helyszínek, kultúrák és történetek, melyek állatok képében öltenek formát.” – Bellák Gábor, főmuzeológus, művészettörténész

„Nagy Ágnes szobrai az állatok anatómiájából indulnak ki, de a végeredmény mégsem egy anatómiai tisztaságú és pontosságú állatábrázolás lesz, hanem egy olyan szobor, ami egyszerre képes érzékeltetni az állat felismerhető vonásait, s az adott állathoz kapcsolódó lelki, kulturális, történelmi, vagy pszichológiai tapasztalatokat – nem nélkülözve a humort sem…Ezek nem állatok, hanem városok, kontinensek, eltűnt és kitalált helyszínek, kultúrák és történetek, melyek állatok képében öltenek formát. Velence és Verona, Európa és a Terra Antiqua. Mindaz, amit szeretünk, ami a miénk, ahová vágyunk, és amiknek titkokkal és történetekkel teli világát újra és újra képesek vagyunk átélni és elképzelni. És még egy fontos dolog. Olyan szobrok, amelyekkel jó együtt élni. Miránk emlékeztetnek, kommunikálnak velünk, s ha végigsimítjuk őket, érezzük eleven lüktetésüket.” – Bellák Gábor, főmuzeológus, művészettörténész, Magyar Nemzeti Galéria

Fotó: Lábady István