Az organikus szobrászat alkotásai a természet modernkori szakrális és intellektuális , időtlenséget és örökérvényűséget közvetítő imitációi. Rajcsók Attila művészete – életkorának köszönhetően – ennek a kifejezési formának és teremtési szándéknak már a XXI. századi megjelenése.
A jelenleg bontakozó életmű gyökereinek a mesterével, Gálhidy Péter egyetemi tanárral folytatott eszmecserék és az alkotó munka adott termékeny talajt. Tanulmányai alatt biomorf és stilizált, madarakat és antropomorf idéző plasztikákat készített, és ezzel egy időben arra kereste a választ, hogyan lehet egy művet úgy installálni, hogy a gravitáció vizuális hatását csökkentse.
Ennek ereményeképpen szobrai alól elhagyta a posztamenst. Saját művészetét, tárgyi megfogalmazását nem bízta a véletlenre: az alkotás többféle technikai módszerével, így faragással, mintázással, öntéssel és hegesztéssel kísérletezett, majd végül az önkifejezésre leginkább alkalmas módszerre, a konstruálásra, a kecskeméti KÉSZ acélszobrászati szimpozionon lelt rá.