SZVATH Zsuzsa – A szürke szépsége, Kertész Imre, 60×50 cm, olaj, vászon

„Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig.“
Sorstalanság, 9. fejezet
Kertész Imre sorsának, az átélteknek a feldolgozása, munkásságának központi témája.
Nem egy megtört lelket, sokkal inkább egy diadalmas és brilliáns elméjű gondolkodó portréját festettem.
Kertész Imre gyerekkori portréjának egy részlete a festmény bal oldalán, még nyers, nem kidolgozott, lazúros technikával készült.
Fiatalon megjárta a poklot és mint kívülálló nézte és értékelte helyzetét. Tanult, tanult holott a jövője teljesen kilátástalannak tünt.
„Érték a holocaust, mert felmérhetetlen szenvedések révén felmérhetetlen tudáshoz vezetett; és ezáltal felmérhetetlen erkölcsi tartalék rejlik benne.” – Kertész Imre